Vizes, központi fűtésre köthető rendszer vagy hagyományos?

Szinte minden ember vizes kandallót, vagy cserépkályhát szeretne, amivel kényelmesen befűtheti a teljes házat. A vizes rendszereknek viszont sok előnyük és hátrányuk is van, melyeket érdemes mérlegelni. Egyik hátránya mindkét rendszernek, hogy áramszünet esetén az eszközök nem használhatók, így sem a központi fűtés sem a cserépkályha vagy kandalló nem fog fűteni és a hősugárzót sem tudják bekapcsolni. Egy hagyományos cserépkályha vagy kandalló független mindentől, így áramszünet, gázszünet esetén is biztonságosan, teljes mértékben működik és nem utolsó sorban fényt is ad az adott helyiségbe.

Kandallók esetén két gyártó is van aki vizes tűztérbetétet gyárt Magyarországon. Ezek a betétek igen megbízhatók, így egy áramszünet esetén sem kell félni attól, hogy felrobban, vagy károsodik. A vizes kandallóbetét megvásárlása előtt azonban alaposan fel kell mérni a szükséges teljesítményt. A vizes betétek 18-33 KW közötti teljesítményt tudnak, melynek 60%-át a víznek, 40%-át a levegőnek adják át. Átlagosan egy ház fűtésigénye 25 KW, így ha egy 25 KW-os vizes betétet helyezünk el, akkor 15 KW teljesítmény fog a vízen keresztül a házba jutni és 10 KW teljesítmény abba a helyiségbe, ahol a kandalló áll.

Általában az emberek szeretik ha a kandalló burkolata is meleg. Sajnos a vizes kandallóbetétek esetén a burkolat nem tud átmelegedni, mert a víz elvonja a hőt.

Még egy apró dologra szeretném felhívni mindenki figyelmét. Sokan nem tudják, vagy nem gondolnak bele, hogy a vizes kandallók fa fogyasztása 8kg/óra (hasonló, mint egy hagyományos kazáné). Ez nem tűnik soknak, de fárasztó tud lenni hosszú távon.

Cserépkályhák esetén jóval több problémával kell szembenéznünk:

A cserépkályhákba szerelt vízpatkó semmilyen biztonsági elemmel nincs felszerelve, ezért csak nyílt tágulási tartállyal szabad beszerelni. Azonban ha áramszünet van, a kályhában lévő parázs tovább izzik, így a víz egy idő után elforr és a vízpatkó tönkremegy, rosszabb esetben szétrobbantja a kályhát. Ha még mindig parázs van a kályhában, akkor sajnos a ház is leéghet (volt már rá példa). Ezen okokból kifolyólag a vízpatkóval ellátott cserépkályhát nem szabad egyedül hagyni.

Jelenleg nincs olyan gyártó Magyarországon, aki bevizsgált engedélyekkel ellátott vízpatkót forgalmazna. Ez nem probléma mindaddig, amíg nem történik valami baj, mondjuk áramszünet és a kályha szétrobban, vagy kilyukad a vízpatkó. Ebben az esetben sajnos sehol nem tudnak reklamálni és kárukat senki nem téríti meg.

A legnagyobb probléma azonban az, hogy a tűztérbe egy hideg felületet helyeznek el és az égés során keletkező vízgőz és füst lecsapódik és kátrány keletkezik. A kátrány nagyon nehezen távolítható el és nyáron nagyon büdös. A cserépkályha átlagos élettartama 20 évről 10 évre csökken le általa. A cserépkályhát újra lehet rakni, de a kéményt nem szokták.

A vízpatkós cserépkályhának még egy problémája, hogy a víz folyamatosan elvonja a hőt a kályhából, ezért a kályha jóval hamarabb kihűl.

A problémák nem szüntethetők meg, de csökkenthetők, ha a vízpatkót és a radiátorokat külön fűtéskörön helyezzük el és egy hőcserélőn keresztül közvetítjük a hőt. Ezzel a megoldással elérhetjük azt, hogy a kályhának kezdetben sokkal kevesebb vizet kell felmelegíteni, így már szinte az elejétől egy melegebb vizet tudunk a kályha belsejébe engedni, így nem csapódik ki olyan könnyen a kátrány. Az az optimális, ha a kályhába beérkező víz hőmérséklete 50 °C-os az elmenőé pedig 80°C-os, így a füstgázban lévő víz nem tud olyan hamar kicsapódni. Egy másik praktika, ha a vízpatkót nem a tűztérben helyezik el, hanem a tűz felett (ebben az esetben már nem vízpatkó lesz, hanem egy hőcserélő), így a tűz folyamatosan leégeti a kátrányt a felette lévő hőcserélő felületéről.

Cserépkályha építés